Így nevezik a pilóta nélküli, távirányítással működő repülőeszközöket. A drónok az utóbbi évtizedben robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül – köszönhetően annak, hogy az akkumulátorok mérete lecsökkent – kapacitásuk ugyanakkor megnőtt.
A másik tényező, hogy a mobiltelefonok fejlesztése révén hozzáférhetővé váltak a gyorsulásérzékelők és egyéb szenzorok.
Távirányítható repülőgépek és helikopterek régóta léteznek, ám ezek a modellrepülők nem voltak képesek “hasznos” teher szállítására. A repülőmodellek stabilitása sem tette lehetővé a sikeres képalkotást.
A légifelvételek készítésében áttörést jelentett a többkarú helikopterek megjelenése. A négy-hat-nyolc rotoros drónok stabilan repülnek és nagyon finoman manőverezhetők. A kamerát a szerkezet tömegközéppontjában függesztik fel egy távirányítható platformra, amely függőlegesen és vízszintesen el tud forogni.
A koptert két ember irányítja: a pilóta csak a gép mozgására figyel, a kamera operátor pedig a képkivágásért és az élességért felel. A drón élőképet közvetít, a kezelők és a stáb pontosan azt látják, amit a gépre szerelt kamera.